Számviteli alapfogalmak

Számvitel: olyan tevékenységek összessége, amelyek célja az objektív információszolgáltatás az adott gazdálkodó szervezet vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről mind a belső, mind a külső felhasználók számára. Ismérvei:

• egy összetett információs rendszer, amely megfigyeli, méri és feljegyzi a gazdasági eseményeket
• eredményeképpen dokumentumok, adatok keletkeznek
• törvény szabályozza (2000. évi C. tv.)

A számvitel területei:

• Könyvvitel: zárt rendszerű elszámolás, amely a vállalkozás vagyonának változásait folyamatosan, bizonylatok alapján rögzíti. Módjai: egyszeres és kettős könyvvitel (Egyszeres könyvvitelt vállalkozás 2001. január 1-je óta nem választhat.)
• Beszámoló-készítés: a szervezet gazdálkodásáról meghatározott rendszerességgel (évente) információt kell szolgáltatni.
• Költség- és önköltségszámítás: a vállalkozás jövedelmező működése érdekében elengedhetetlen a költségek folyamatos vizsgálata.
• Elemzés: mutatószámok, illetve egyéb módszerek segítségével a működéssel kapcsolatos megállapítások, következtetések levonása.
• Könyvvizsgálat, közzététel: a gazdálkodó szervezet által szolgáltatott információk törvényességének ellenőrzése és az információk nyilvánosságra hozatala. 

Könyvelés: Egy gazdasági esemény elkönyvelése azt jelenti, hogy az esemény által érintett főkönyvi számlák Tartozik illetve Követel oldalaira a megfelelő összegeket felvezetjük.

Könyvviteli számla: Olyan kétoldalú nyilvántartás, amely egyik oldalon a növekedéseket, a másik oldalon a csökkenéseket tartalmazza. Ábrázolásának módja: számlaváz ("akasztófa")
A T (Tartozik) és a K (Követel) NEM TARTOZÁST ÉS KÖVETELÉST JELENT!!!
A Tartozik oldalakra könyvelt értékek összege meg kell hogy egyezzen a Követel oldalakra könyvelt értékek összegével.

Forgalom: A számla valamely oldalára könyvelt értékek összege.
Tartozik forgalom: a számla bal oldalára könyvelt értékek összege.
Követel forgalom: a számla jobb oldalára könyvelt értékek összege.

Egyenleg: a T és a K oldal különbsége.
Egyenleg fajtái: •Nyitó egyenleg •Időszaki egyenleg •Záró egyenleg

Nyitás: a nyitóegyenleg felvezetése a számlára

Zárás: a záróegyenleg könyvelése a számlára

Fordulónap: ha az üzleti év megegyezik a naptári évvel, akkor december 31., de ettől eltérő dátum is lehet. 

A két alapvető könyvelési technikát számlasoros illetve idősoros könyvelésnek nevezzük. Emellett kialakult a könyvelési tételeknek egy egyszerűsített jelölésmódja, melyet kontírozásnak nevezünk.

Számlasoros könyvelés: A gazdasági esemény főkönyvi számlavázakon történő rögzítése.

Idősoros könyvelés: lényege, hogy a gazdasági eseményeket időrendben tüntetjük fel. Az idősoros könyvelés eszköze a főkönyvi napló.

Főkönyvi kivonat: Egy adott időpontra vonatkozóan felsorolja a főkönyvi számlákat, és feltünteti azok forgalmait és egyenlegeit.

Költség: a termelés érdekében felhasznált erőforrások pénzben kifejezett értéke.

Önköltség: az elkészült termék vagy nyújtott szolgáltatás egységére jutó eszközfelhasználás értéke (azaz, 1 db termék előállítási költsége).

Kiadás: a vállalkozás pénzeszközeinek csökkenése.

Ráfordítás: a kibocsátott javak bekerülési értéke. Tágabb kategória, mint a költség, mert minden költség ráfordítás, de nem minden ráfordítás jelenik meg költségként (pl: társasági adó, fizetett kamat).

Bizonylat: minden olyan, a gazdálkodó által kiállított okmány, amelyet a gazdasági esemény számviteli nyilvántartása céljából készítettek, és amely rendelkezik a törvényben meghatározott alaki és tartalmi kellékekkel.

Gazdasági esemény: A vállalkozás üzletmenete során felmerülő olyan művelet, amely a vagyonban (az eszközök és a források értékében) vagy az eredményben (bevételek és a költségek, ráfordítások összegében) változást eredményez, pl. árubeszerzés, értékesítés, szállítói tartozás rendezése, fizetendő adó átutalása stb.

Minden gazdasági esemény elkönyvelése során legalább egy főkönyvi számla tartozik és legalább egy főkönyvi számla követel.

Aktívák és Passzívák: A vagyon és az eredmény együttes vizsgálatát lehetővé tevő kategóriák, melyeknek mindenkor meg kell egyezniük egymással.

Aktívák = Eszközök + Költségek

Passzívák = Források + Hozamok

Leltározás: Az a tevékenység, amely során egy meghatározott időpontra vonatkozóan a vállalat eszközeit és forrásait ténylegesen, a valóságnak megfelelően számba veszik.

Leltár: A leltározási tevékenység végeredményeként előállított számviteli dokumentum. Egy részletes kimutatás, amely egy meghatározott időpontra vonatkozóan felsorolja a vállalkozás eszközeit mennyiségben, minőségben és értékben, a forrásokat csak értékben.

A leltár funkciói:

• a mérleg adatainak alátámasztása,
• a főkönyvi könyvelés és az analitikus nyilvántartások pontosságának, egyezőségének ellenőrzése,
• a bizonylati fegyelem biztosítása,
• a nyilvántartások és a ténylegesen meglévő vagyon összehasonlítása,
• az eltérések és az esetleges az anyagi felelősség megállapítása.  

Beszámoló készítés: A szervezet gazdálkodásáról meghatározott rendszerességgel információt kell szolgáltatni. Az éves beszámoló egy, az üzleti év könyveinek zárását követően a számviteli törvény szerint készített kimutatás a gazdálkodó működéséről, vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről.

Mérleg: Olyan összevont, rögzített tagolásban készülő számviteli okmány, amely egy adott időpontra (fordulónapra) vonatkozólag tartalmazza a vállalkozás eszközeit és forrásait megfelelő pénznemben kifejezve.

Összevont ábrázolás: Az egyes vagyonelemeket nem egyedileg, hanem vagyoncsoportokra osztva tüntetjük fel.

Mérlegkészítés napja: A fordulónap és a beszámoló letétbe helyezésének időpontja között szubjektíven megválasztott időpont.

Mérlegegyezőség elve: A mérlegben az eszközök összértékének meg kell egyeznie a források összértékével.

A készítés időpontja szerint lehet: •Nyitómérleg •Zárómérleg •Közbenső mérleg

A mérleg és az eredménykimutatás adatait ezer forintban (ezer forintra kerekítve) kell feltüntetni. 

Eredmény: a vállalat éves hozamainak (bevételeinek) és ráfordításainak különbsége, amely nyereség vagy veszteség formájában jelenik meg.

Eredménykimutatás: a vállalat Adózott eredményének levezetését bemutató okmány.
Célja: tényezőkre bontani az eredmény alakulását.
Jellemzői:

• Az éves beszámoló része;
• adott időszakra (általában 1 évre) vonatkozik;
• az adatokat ezer forintban tartalmazza;
• szerkezetét és minimális tagolását a Számviteli Törvény írja elő;
• összevontan és pénzértékben mutatja be a vállalkozás eredményét.

Formái:

• Összköltség eljárással készülő eredménykimutatás: a költségek között a tárgyévi termeléshez kapcsolódó költségeket veszi számításba

• Forgalmi költség eljárással készülő eredménykimutatás: az értékesítés költségeit veszi számításba, függetlenül attól, hogy mikor merültek fel. A költségeket ennek megfelelően nem költségnemenkénti bontásban, hanem az értékesítéshez kapcsolódó közvetlen és közvetett költségek bontásban mutatja be.

A kétféle eljárás az Üzemi (üzleti) tevékenység eredményének meghatározásában tér el egymástól, de azonos eredményre vezet.

Üzleti év: az az időszak, amelyről beszámolót készítenek. Hossza 12 hónap, általában megegyezik a naptári évvel, de lehet rövidebb (előtársasági időszak), illetve hosszabb is (ha a felszámolás időszak hosszabb 12 hónapnál).

Nyilvánosságra hozatal: célja az üzleti élet tisztaságának biztosítása. Ez kétféle módon történik:

• Letétbehelyezés: a fordulónapot követő 150 (konszolidált beszámoló esetén 180) napon belül el kell juttatni a beszámolót a cégbíróságra
• Közzététel: a letétbehelyezéssel egyidejűleg a vállalkozás köteles a beszámolót elektronikusan elküldeni a Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálatnak

Könyvvizsgálat: célja annak megállapítása, hogy a beszámoló a Számviteli Törvény előírásai szerint készült-e, és megbízható, valós képet nyújt-e a vállalkozásról. Nem kötelezett könyvvizsgálatra az a vállalkozás, amelynél az éves nettó árbevétel két egymást követő évben nem haladja meg az 300 millió forintot és a foglalkoztatottak száma az 50 főt.

Belső szabályozás: a törvény csak általánosságban írja elő a kötelezettségeket. A vállalkozás feladata annak meghatározása, hogy hogyan tesz eleget a különféle kötelezettségeknek. Ennek eszköze a számviteli politika.

Számviteli politika: a gazdálkodó adottságainak legjobban megfelelő, a számviteli törvény végrehajtásának módszereit, eszközeit megfogalmazó írásos dokumentum. A számviteli politika részeként el kell készíteni:

• Eszközök és Források leltárkészítési szabályzatát;
• Eszközök és Források értékelési szabályzatát;
• Pénzkezelési szabályzatot;
• Önköltségszámítási szabályzatot (nem kötelező minden vállalkozás számára).