Saját termelésű készletek (STK), azok a készletek, amelyeket a vállalkozás maga állított elő vagy termelte meg.
(Megjegyzés: A növendék, hízó és egyéb állatokat akkor is a saját termelésű készletek között kell kimutatni, ha a vállalkozó vásárolta azokat.)

STK csoportjai:

• befejezetlen termelés és félkész termékek;
• növendék, hízó és egyéb állatok;
• késztermékek.

Félkész termékek: Olyan termékek, amelyek néhány megmunkálási folyamaton már átestek, de még további megmunkálási műveletek vannak hátra, hogy kész termékként raktárra vehessék őket (még nem végtermék). Ugyanakkor, különálló egységként is értelmezhető termékekről van szó, akár még értékesíthetők is.
Például:  az autógyártásban a motor egy félkész termék lehet, amelyet más modellek (márkák) is beépíthetnek.

Befejezetlen termelés: A mérleg fordulónapján az üzemben megmunkálás alatt lévő, további megmunkálásra váró termékek, így értékesítésük nem lehetséges. 
Például: a varrodában egy félig már összevart zakó. 

Késztermékek: Minden megmunkálási folyamaton átesett, raktárra vett, értékesíthető termékek.

Növendék-, hízó- és egyéb állatok: Olyan sajátos készletek, amely a termelési költségek eredményeképpen önmagukban növekednek. Nem különítünk el vásárolt és saját termelésű állatokat, mindenképpen saját termelésű készletként kell őket nyilvántartani.

A vállalkozás tevékenysége, költség elszámolási módja és a választott eredménykimutatás típusa határozza meg, hogy a vállalkozás a vásárolt készletek változásait milyen módon könyveli. Két alapvető módszer van:

• Év közben nem vezet készletnyilvántartást:
  - A 2. számlaosztályban az időszak közben nincs könyvelés;
  - Minden beszerzést bizonylat alapján anyagköltségként kell az 5. számlaosztályban könyvelni.
  - Év végén a tényleges mennyiségről leltárt kell készíteni;
  - A leltárt követően leltározott készletet állományba vesszük a költségekkel szemben.
  Ebben az esetben összköltségeljárású eredménykimutatást készít a vállalkozás.
  
  
• Év közben mennyiségben és értékben vezet analitikus nyilvántartást: 
  - akkor az időszak minden növekedését és csökkenését a 2. számlaosztályban folyamatosan könyvelni kell.
  - A beszerzéseket a bizonylat alapján, a készletcsökkenéseket pedig a választott készletértékelési eljárás alapján könyveli a vállalkozás.
  - Év végén a tényleges mennyiségről leltárt kell készíteni, és a leltáreltérést elszámolni.
  Ebben az esetben forgalmiköltség-eljárású eredménykimutatást készít a vállalkozás.

Bekerülési érték:

Közvetlen költségen vagy előállítási értéken (minden költséget és ráfordíást, ami egyedileg hozzárendelhető a tevékenységhez/termeléshez, azt az értékében szerepeltetni kell). Tartalma:

• közvetlen anyagköltség (alap, segéd, egyéb, stb.);
• közvetlen bérek és járulékai;
• közvetlen gyártási eszköz értéke (nem tárgyi eszköz);
• egyéb közvetlen költség (üzemi általános költségekből valamilyen vetítési alap segítségvel közvetlenné tehető költségek, pl. géphasználat).

Értékvesztést kell elszámolni a saját termelésű készletek esetében akkor, ha piaci értékük jelentősen lecsökken, illetve ha megrongálódás vagy egyéb ok miatt eredeti funkciójukat nem tudják betölteni.

Az eredménykimutatásban az Aktivált saját teljesítmények értéke sorban a termelési és az értékesítéshez kötődő költségek különbözetét kell kimutatni. A aját termelésű készletek állományváltozása a tárgyévben legyártott és raktárra vett, valamint a tárgyévben értékesített termékek előállítási költségeinek különbsége.

Mérlegérték: értékvesztéssel csökkentett könyv szerinti érték.

A készletcsökkenések vagy FIFO, vagy csúsztatott átlagár módszerrel kerülnek kiszámításra.

Termelés költségei = Nyitó befejezetlen termelés + időszak közvetlen költségei (áfa nélkül)
= elkészült termék költsége + záró befejezetlen termelés