A szokások az emberiség fejlődésével jelentek meg, azzal együtt változtak, változnak. 

Szokás: a társadalom tagjai közötti érintkezések, viszonyok réén kialakuló, az ugyanolyan vagy hasonló esetre szóló, rendszeresen ismétlődő magatartás. 

A szokásjog olyan jogforrás, amely nem írott törvényekből vagy szabályokból ered, hanem egy közösség által hosszú időn keresztül kialakított és elfogadott szokásokon alapul. Ez a jogi norma az emberek ismétlődő gyakorlatából, viselkedéséből és elvárásaiból alakul ki, amelyeket a közösség tagjai kötelező érvényűnek tekintenek.

A szokásjog legfontosabb jellemzői:

1. Történeti alapok
   A szokásjog hosszú idő alatt alakul ki, és általában egy adott közösség vagy társadalom hagyományaiból ered.
2. Kötelező ereje
   A szokások akkor válnak jogi normává, ha a közösség tagjai azokat általánosan kötelezőnek fogadják el. Ez nem formális törvényhozási folyamat eredménye, hanem a közösség által kialakított konszenzus.
3. Íratlan jelleg
   A szokásjogot nem foglalják írásba, hanem a közösség tagjainak tudatában él. Ennek ellenére ugyanolyan kötelező erejű lehet, mint az írott jog.
4. Közigazgatási és bírósági elismerés
   A szokásjogot a bíróságok vagy más jogalkalmazó szervek gyakran elismerik és alkalmazzák, különösen olyan területeken, ahol nincsenek írott jogszabályok.
5. Kulturális és regionális különbségek
   A szokásjogot erősen befolyásolják az adott közösség kulturális, társadalmi és gazdasági sajátosságai. Így az egyes területeken eltérő lehet.
6. Kiegészítő szerep
   A szokásjog általában az írott jog hiányosságait pótolja, és olyan helyzetekre ad választ, amelyeket a törvények nem szabályoznak.

A jog a társadalmi együttélés szabályainak összessége, amelyeket egy adott közösség államilag elfogadott, kikényszeríthető formában alkot meg és tart fenn. A jog célja az emberi kapcsolatok rendezése, az igazságosság megvalósítása és a társadalmi rend fenntartása. 

A jog legfontosabb jellemzői:

1. Szabályozó szerep
   A jog normákat, azaz kötelező magatartási szabályokat határoz meg az egyének és szervezetek számára. Ezek a szabályok rendezik az emberek egymáshoz és az államhoz fűződő viszonyát.

2. Állami eredet
   A jogi normák megalkotásában és érvényesítésében az államnak meghatározó szerepe van. Az állam garantálja, hogy a jogi szabályokat be is tartják, szükség esetén szankciók révén.

3. Kikényszeríthetőség
   A jog különbözik más normáktól (például erkölcsi vagy vallási normáktól), mivel az állam jogi eszközökkel kényszerítheti ki a betartását (pl. bírság, büntetés).

4. Általános érvényűség
   A jogi normák nem egyénekre vagy egyedi helyzetekre vonatkoznak, hanem általános jelleggel szabályozzák a társadalmi viszonyokat.

5. Normatív jelleg
   A jog előírja, hogy az emberek milyen magatartást tanúsítsanak, mit tehetnek, mit kell megtenniük, vagy mitől kell tartózkodniuk.

6. Rendszerjelleg
   A jogszabályok logikus és összefüggő rendszert alkotnak, amelyben a különböző szabályok egymással összhangban állnak. 

A jog forrásai:

• Jogszabályok: Írott formában megjelenő normák (pl. törvények, rendeletek);
• Szokásjog: Az ismétlődő gyakorlatból kialakult szabályok (ahol az állam elismeri ezeket);
• Nemzetközi jog: Az államok között létrejött szerződések és szabályok;
• Bírósági precedensek: A jogrendszerben a korábbi bírósági döntések jogforrásként működnek;
• Jogelvek: Általános igazságossági vagy erkölcsi alapelvek, amelyeket a jogalkalmazás során figyelembe vesznek.

A jog funkciói:

1. Rend fenntartása: Biztosítja a társadalmi együttélés szabályait, megelőzi és kezeli a konfliktusokat.
2. Igazságosság megvalósítása: Törekszik az egyének és csoportok közötti méltányos viszonyok kialakítására.
3. Biztonság biztosítása: Elősegíti a jogbiztonságot, hogy az emberek előre láthassák a tetteik jogi következményeit.
4. Szabadság védelme: Meghatározza és biztosítja az egyének alapvető jogait és szabadságait.
5. Gazdasági és társadalmi fejlődés támogatása: Szabályozza a gazdasági tevékenységeket és elősegíti a társadalmi jólétet.

A jog és más normák viszonya:

• Erkölcs: Az erkölcsi normák a belső meggyőződésen alapulnak, míg a jogot külső kényszerrel lehet érvényesíteni.
• Szokások: A szokások kulturális vagy társadalmi alapokon nyugszanak, a jog viszont hivatalosan szabályozott.
• Vallás: A vallási normák a hitelveken alapulnak, a jog azonban világi jellegű.

Összességében a jog az állam által alkotott, elfogadott és kikényszerített szabályrendszer, amely a társadalom életének szervezésében és szabályozásában játszik központi szerepet.