A termelés költségei - kiadás, költség, bevétel, profit
Sokféle ráfordítás szükséges ahhoz, hogy egy vállalat termékét megtermelje és piacra vigye. A folyamatos termeléshez jelentős tőkét kell megelőlegeznie, befektetnie. A termeléshez gépek, berendezések, épületek szükségesek, amelyeket egyszer megvásárolva tartósan használ a cég. Az elhasználódás ideje és a felhasználás célja alapján különböztetjük meg a tőkebefektetést és a költségeket.
A befektetés - más néven lekötött tőke - az a kiadás, amelyre a termelés érdekében egy adott időpontban kerül sor, de lassan, fokozatosan térül meg. (Tehát, ez a költekezés hosszabb időszakra vonatkozik.)
Az anyagok, a munkaerő, az energia külső szolgáltatások, a szállítás költségei a termelés folyamán rendszeresen felmerülnek, és gyorsan meg is térülnek.
Folyó költségek azok a termelési ráfordítások, amelyek az adott évben merülnek fel, és a termékek eladásával az adott évben meg is térülnek.
A befektetés sajátossága, hogy folyó költsgek formájában térülnek meg. Úgy is mondhatnánk, hogy a használati idejük arányában épülnek be a befektetett eszközök költségei a gyártott új terméekbe.
Az amortizáció (értékcsökkenés) a tárgyi eszközök elhasználódásának pénzben kifejezett és egy évre költségként elszámolt összege.
A költségeket aszerint osztályozzuk, hogy megjelennek-e bizonylatokon, és járnak-e pénzmozgással. Így megkülönböztethetjük az explicit és az implicit költségeket.
Explicit (kifejezett) költségek azok, amelyek adott időszak (például 1 év) folyamán, az adott év termelésével kapcsolatban számlákon, pénzügyi átutalásokon kifejezetett formában jelennek meg.
Az implicit költség egyik tipikus formája az értékcsökkenési leírás, amely a vállalat által nyilvántartott és elszámolható költség.
Implicit költségek (rejtett költségek) azok a kiadások, amelyek az adott időszak ráfordításai, bár tényleges pénzkifizetésekben, számlákon az adott időszakban nem jelennek meg.
Egy vállalat költségeit és bevételeit pénzügyi számviteli kimutatások formájában elemzik, közülük az ún. eredménykimutatás és a készpénzáramlás (cash flow) kimutatása a legfontosabb. A mikroökonómia és a számvitel szemlélete nagyon közel áll egymáshoz, de az üzleti és mikroökonómiai elemzések céljából a számvitelben nem érzékelhető tényezőket is figyelembe veszünk.
A számviteli költségek az adott évben felmerülő, számvitelileg nyilvántartható folyó költségek: az explicit költsgek és néhány belső kimutatások alapján elszámolható implicit költség (például az épületek, berendezések értékcsökkenése).
Számviteli profit a bevételek és a számviteli költsgéek különbsége, azaz a profit nagysága számviteli értelemben.
Az alternatív költségek lényegében az el nem számolható implicit költségek, vagyis például a munka és a tőke feláldozott jövedelme. Tipikus példája a kamat.
Az alternatív költség kifejezi, mennyit kell feláldoznia a vállalkozónak annak érdekében, hogy a szűkos erőforrásokat saját céljára elvonja a azdaság más szereplőitől.
Ezeket a költségeket normálprofitnak is nevezzük.
Normál profit: bárki által szokásszerű befektetéssel elérhető tiszta jövedelem.
Ha a vállalat bevételei adott évben meghaladják számviteli költségeit, már nem nevezhető veszteségesnek. A mikroökonómiai modellek azonban általában azon alapulnak, hogy a termelési tényezők tulajdonosai, felhasználói tartósan nem elégedhetnek meg a számviteli költségeik megtérülésévvel, hanem a normálprofitot is el kell érniük, különben előbb-utóbb kivonják tőkéjüket, pénzüket ebből a vállalatból, s más, magasabb jövedelmű alternatív befektetést keresnek.
A gazdasági profit a számviteli profit és a normálprofit különbsége. Gazdasági profitot ér el a cég akkor, ha a bevételei meghaladják a költségei mellett az alternatív költségeit is.